top of page
  • Ferkó

Isten tett képessé rá, Ő vitte véghez

Frissítve: 2022. dec. 4.

Szerettem volna böjtölni Európáért. Igazán. De sajnos az elmúlt években nem ment nekem szinte semmi böjt.

Amit pedig most meghirdettek, az teljesen elképzelhetetlen és elérhetetlen volt: 10 napig nem enni semmit! Mégis: a szívem vitt engem, és elhatároztam, hogy „az ügy érdekében” megpróbálom. Úgy kezdtem el, hogy: „Egy napot csak meg tudok csinálni! Már az is nagy dolog lesz tőlem.” Aztán sikerült… Akkor azt mondtam: „Jó, akkor legyen 3 nap!” Az is ment. A negyedik nap reggelén annyira jól voltam, hogy úgy döntöttem, folytatom, és kitűztem a célt: „10 nap”. Idén háromszor 10 napot böjtöltem úgy, hogy csak ittam, és enni semmit sem ettem. Ittam vizet, gyümölcslét, a szokott mennyiségű kávét (de nem többet), és a negyedik naptól szürcsölgettem húsleves üres levét. Ez nem olyan kemény, mintha csak vizet inna az ember, de a 10. napra már a fülemen jött ki mind… rájuk sem tudtam nézni… Szóval: ez így is áldozat volt. Ezek alatt a napok alatt sok dolgot megtanultam Istentől. Csak néhány ezek közül:

  1. A böjt sikere egyáltalán nem tőlem függ, hanem Istenlme! Ezt 100%, hogy nem én csináltam, hanem Isten tett képessé rá, Ő vitte véghez!

  2. Az elején rengeteg félelem volt bennem: félelem az erőtlenségtől, az éhségtől. De legerősebben a betegségtől féltem, hogy valami bajom lesz a böjttől. Ezeket a félelmeimet leépítette bennem az Úr, és felemelt a bizalom egy új szintjére.

  3. Többekkel együtt böjtölni nagy erőt ad!

  4. A böjt kiemel önmagamból, és rendkívüli módon megnyit a szellemi világra. Ezáltal nagyon intenzíven tapasztaltam meg Istent a szívemben.

  5. A böjt nem teljesítmény! Ha nem imádkozok, nem kommunikálok közben Istennel, akkor a böjtöm csak teljesítmény lesz. És ebből kevélység fakadhat számomra. A böjtnek és az imádságnak együtt kell járnia.

  6. A böjt nem fogyókúra! Ami „lemegy”, az duplán „vissza is jön”. A böjtben (mint minden másban is) rendkívül fontos a motiváció! Tehetek akármilyen „nagy” igazságot, ha a mozgató erőim nem tiszták, ha azokban bálványok vannak, akkor feleslegesen sanyargattam magam… Isten mindent lát, és mindentgal ítél.

Az első nap rossz. Ekkor jönnek fizikai tünetek, a test tiltakozik… A 2., 3. napon nagyon szabadnak éreztem magam. (Az egyik legfelszabadítóbb dolog: nem kellett bevásárolni, főzni, mosogatni. Nagyon sok időm felszabadul! Ez szuper!!) A 4-6. napok valamelyikén mindig volt egy nap, amikor jött a mélypont: rosszullét, testi-lelki-szellemi harc… Az utolsó napokban pedig megint csak jól, sőt komolyan arra gondoltam, nem is szokok vissza az evésre. :-) De ezen csak a vicc kedvéért gondolkodtam, természetesen már alig vártam, hogy újra ehessek. Nem is az éhség miatt, hanem az ízek miatt. Azok nagyon-nagyon jók, amikor újra próbálja az embert. :-) Az első alkalommal nem kívántam semmit jobban egy kis mozzarella sajtnál… Épp ennek szinte nincs is íze, szóval mindegy… csak valami harapni való legyen… A böjt kezdete előtt választottam két embert, akikért felajánlottam a lemondásaimat, a harmadik alkalomnál pedig két szolgálatot, amiben benne vagyok. Amikor az első 10 napnak vége lett, azt mondtam: „Én ezt soha többet!” De amikor pár hét múlva láttam, hogy Isten a két embernek az életében mi mindent el megcselekedni, akkor hatalmas dicsőítés kezdett és hála lett a szívemben, és tudtam: Elkezdem majd újra, hiszen ebben hatalmas erő van, ami megváltoztatja a helyzeteket! Amikor véget ér a böjt, az jó. De egy idő után elkezdtem tapasztalni a különbséget a böjt alatti életem és a böjt utáni között: a böjt, az éhség, egy állandóan fennálló jel, egy figyelmeztető, hogy Istent keressem, Istenre figyeljek, az Ő gondokat kérjem, hogy Rá gondoljak, hogy Vele kommunikáljak. A böjt egy hatalmas lehetőség! Számomra egy segítség, amivel könnyen rácsatlakozhatok Isten hullámhosszára. Ezért elhatároztam, hogy nem várok decemberig, hanem minden hónap első három napján böjtölni fogok. Nem olyan keményen, mint egy léböjt, de mégis erősen. Várom a következő böjti időt, és kíváncsian figyelem, az Úr mit cselekszik majd! Most a szabadítására várok. Dicsőség Istennek mindazért, amit ma Európában, és a mi szíveinkben cselekszik!

2 megtekintés0 hozzászólás
bottom of page