Pécsi Imádság Háza
„Isten ereje a gyöngeségben nyilvánul meg.”
(2Kor 12,9)
Hálás voltam azért,
hogy Isten elfogadta tőlem is ezt a felajánlást
Egy lelkigyakorlaton azt tanultam, hogyha valami fontos nekem, ne csak imában kérjem, hanem böjtöljek is érte. Szerettem volna bekapcsolódni a közös böjtbe, szerettem volna érezni, hogy tudok áldozatot hozni, lemondani valamiről azért, amit fontosnak tartok. Jó volt, hogy nem magamért, családomért, szeretteimért kértem valamit, hanem egy nagyobb, közös célért kértük együtt Isten segítségét. Korábban csak 1-1 napot böjtöltem, azt tudtam, hogy 1 napig képes vagyok kitartani, de a 10 naptól kicsit megijedtem. Minden reggeli imámban kértem az Urat, hogyha elfogadja tőlem ezt a lemondást, akkor erősítsen meg, hogy tudjak mással is foglalkozni, ne csak azzal, hogy mennyire éhes vagyok. A kertünkben akkor érett az alma, amit nagyon szeretek. Nehéz volt csak szedegetni úgy, hogy nem eszem belőle. Az én legnagyobb kísértésem is az alma volt. :-) Az időszak vége felé éreztem azt, hogy fáradt vagyok, a napi kötelező feladatok, munka után már nem akartam semmi mást csinálni. Amikor letelt a 10 nap, örültem annak is, hogy ehetek végre, annak is, hogy ki tudtam tartani, és hálás voltam azért, hogy Isten elfogadta tőlem is ezt a felajánlást.
Részese lettem
egy nagy nemzetközi látásnak
Nagyon nagy öröm van bennem, hogy ennek a „szellemi harcnak a szele” elért engem és közeli barátaimat. Soha nem gondoltam volna, hogy egy tíznapos léböjtöt meg tudok csinálni, és rá kellett jönnöm, hogy igazából nem is tudtam megcsinálni… Az igazság az, hogy Isten műve a böjt bennem. Az szintén nagy erővel tölt el, hogy több ezer ember végzi ezt velem együtt. A hab a tortán pedig az, hogy részese lettem egy nagy nemzetközi látásnak, ami Isten terve Európát illetően. Meggyőződésem, hogy Isten ezt a megtérési hullámot elvégzi, miszerint 10 év alatt megtér 100 millió ember Európában. Nem az a kérdés, hogy ez így lesz-e vagy sem, hanem az, hogy velem vagy nélkülem? Átcsap-e a fejünk fölött ez a megtérési hullám úgy, hogy észre sem vesszük, vagy részese leszek és beállok az arató munkába. Személy szerint, a második verzióra edzek, ezért kezdem meg december 1-jén a negyedik 10 napos léböjtöt. Örömmel készülök erre a tíz napra, mert annyi kegyelmet kaptam a böjt alatt, hogy évközben ezen a négy időszakon kívül négy barátommal együtt arra hívott a Lélek, hogy böjtöljünk négyen negyven napon át felváltva. Ez egy újabb tíz napot jelentett személyenként. Ahogy benne vagyunk ebben a látásban, egyre jobban azt érzem, hogy Isten szeretete sürget minket. Az üzleti világban, sokszor várjuk a rendkívüli profitot. Kis befektetés - nagy hozam… ezzel kecsegtetnek bennünket. Nincs ilyen tapasztalatom, de sok embertől hallom, hogy egy ilyen ajánlatra vár. Ez azonban ritka, mint a fehér holló :-). Általában sok munka, nagy befektetés hozza el sokak számára a sikert. Isten mindenképp beleteszi az Ő 100 %-át. Nekünk is bele kell tenni magunkat. Sajnos a keresztények körében is elterjedt ez a szemlélet, miszerint kis befektetéssel nagy hozamot kaphatunk… Megtanultam Kalkuttai Szent Teréztől, hogy annyit kell adni, hogy már fájjon. Extra hozamot szeretnék Európában, vagyis azt, hogy lássam a 100 millió megtérőt és ezért hajlandó vagyok extra befektetésekre, mint például a 10 napos léböjtök. Nem csak hajlandó vagyok, hanem örömmel teszem ezt! Kegyelemnek élem meg és egyfajta bizalomnak, hogy az én Mennyei Apukám bevon engem az Ő szívének legmélyebb vágyába és szerepem van benne.
Isten tett képessé rá,
Ö vitte véghez
Szerettem volna böjtölni Európáért. Igazán. De sajnos az elmúlt években nem ment nekem szinte semmilyen böjt. Amit pedig most meghirdettek, az számomra teljesen elképzelhetetlen és elérhetetlen volt: 10 napig nem enni semmit! Mégis: a szívem vitt engem, és elhatároztam, hogy „az ügy érdekében” megpróbálom. Úgy kezdtem el, hogy: „Egy napot csak meg tudok csinálni! Már az is nagy dolog lesz tőlem.” Aztán sikerült… Akkor azt mondtam: „Jó, akkor legyen 3 nap!” Az is ment. A negyedik nap reggelén annyira jól voltam, hogy úgy döntöttem, folytatom, és kitűztem a célt: „10 nap”. Idén háromszor 10 napot böjtöltem úgy, hogy csak ittam, és enni semmit sem ettem. Ittam vizet, gyümölcslét, a szokott mennyiségű kávét (de nem többet), és a negyedik naptól szürcsölgettem húsleves üres levét. Ez nem olyan kemény, mintha csak vizet inna az ember, de a 10. napra már a fülemen jött ki mind… rájuk sem tudtam nézni… Szóval: számomra ez így is áldozat volt. Ezek alatt a napok alatt sok dolgot megtanultam Istentől. Csak néhány ezek közül: A böjt sikere egyáltalán nem tőlem függ, hanem Isten kegyelme! Ezt 100%, hogy nem én csináltam, hanem Isten tett képessé rá, Ő vitte véghez! Az elején rengeteg félelem volt bennem: félelem az erőtlenségtől, az éhségtől. De legerősebben a betegségtől féltem, hogy valami bajom lesz a böjttől. Ezeket a félelmeimet fokozatosan leépítette bennem az Úr, és felemelt a bizalom egy új szintjére. Többekkel együtt böjtölni nagy erőt ad! A böjt kiemel önmagamból, és rendkívüli módon megnyit a szellemi világra. Ezáltal sokszor nagyon intenzíven tapasztaltam meg Isten jelenlétét a szívemben. A böjt nem teljesítmény! Ha nem imádkozok, nem kommunikálok közben Istennel, akkor a böjtöm csak teljesítmény lesz. És ebből kevélység fakadhat számomra. A böjtnek és az imádságnak együtt kell járnia. A böjt nem fogyókúra! Ami „lemegy”, az duplán „vissza is jön”. A böjtben (mint minden másban is) rendkívül fontos a motiváció! Tehetek akármilyen „nagy” dolgokat, ha a mozgató erőim nem tiszták, ha azokban bálványok vannak, akkor feleslegesen sanyargattam magam… Isten mindent lát, és mindent igazsággal ítél. Az első nap rossz. Ekkor jönnek fizikai tünetek, a test tiltakozik… A 2., 3. napon nagyon szabadnak éreztem magam. (Az egyik legfelszabadítóbb dolog: nem kellett bevásárolni, főzni, mosogatni. Nagyon sok időm felszabadul! Ez szuper!!) A 4-6. napok valamelyikén mindig volt egy nap, amikor jött a mélypont: rosszullét, testi-lelki-szellemi harc… Az utolsó napokban pedig megint csak jól voltam, sőt komolyan arra gondoltam, nem is szokok vissza az evésre. :-) De ezen csak a vicc kedvéért gondolkodtam, természetesen már alig vártam, hogy újra ehessek. Nem is az éhség miatt, hanem az ízek miatt. Azok nagyon-nagyon jók, amikor újra próbálja az ember. :-) Az első alkalommal nem kívántam semmit jobban egy kis mozzarella sajtnál… Épp ennek szinte nincs is íze, szóval mindegy… csak valami harapni való legyen… A böjt kezdete előtt kiválasztottam két embert, akikért felajánlottam a lemondásaimat, a harmadik alkalomnál pedig két szolgálatot, amiben benne vagyok. Amikor az első 10 napnak vége lett, azt mondtam: „Én ezt soha többet!” De amikor pár hét múlva láttam, hogy Isten annak a két embernek az életében mi mindent kezdett el megcselekedni, akkor hatalmas dicsőítés és hála lett a szívemben, és tudtam: Elkezdem majd újra, hiszen ebben hatalmas erő van, ami megváltoztat helyzeteket! Amikor véget ér a böjt, az jó. De egy idő után elkezdtem tapasztalni a különbséget a böjt alatti életem és a böjt utáni között: a böjt, az éhség, egy állandóan fennálló jel, egy figyelmeztető, hogy Istent keressem, Istenre figyeljek, az Ő segítséget folyamatosan kérjem, hogy Rá gondoljak, hogy Vele kommunikáljak. A böjt egy hatalmas lehetőség! Számomra egy segítség, amivel könnyedén rácsatlakozhatok Isten hullámhosszára. Ezért elhatároztam, hogy nem várok decemberig, hanem minden hónap első három napján böjtölni fogok. Nem olyan keményen, mint egy léböjt, de mégis erősen. Várom a következő böjti időt, és kíváncsian figyelem, az Úr mit cselekszik majd! Most a szabadítására várok. Dicsőség Istennek mindazért, amit ma Európában, és a mi szíveinkben cselekszik!
Isten kegyelme oly módon áradt ki rám,
mint még soha
Barátaim Európáért folytatott böjti tanúságtételük annyira megérintett, hogy a következő közös böjtbe én is beszálltam. Ebben még az is segített, hogy akkoriban sokszor gondoltam arra, hogy a házasságom hasonlít Európa állapotára. Vannak benne keresztény részek, de hatalmas bűnök is. Leginkább a paráznaság miatt éreztem magam bajban. Sokszor jöttek olyan gondolatok, hogy mégsem olyan nagy bűn, milyen sokan így élnek, talán megérti az Isten. Léböjtöt tartva a 3. napon Isten kegyelme oly módon áradt ki rám,mint még soha. Jentezen Franklin Böjt című könyvében olvastam már arról, hogy Isten a böjt során megengedi, hogy belelássunk a szellemi világba. Velem is megtette. Nyitott szemmel, de mégsem a testi szemeimmel láttam, hogy abban a pillanatban, mikor a tiltott testrészt megérintette a kezem, két fekete öltönyös férfi alak széket hozott és helyet foglalt a szobában, mint egy moziban. Akkor értettem meg igazán azt a tanítást, amit sokszor, sok helyen hallottam, hogy a paráznaság az ördögnek bemutatott áldozat. Egyetlen bűnös érintéssel meghívtuk őket. Többé nem voltak felmentő gondolataim ezzel kapcsolatban, de Európa megtisztulásáért elkezdett jobban égni a szívem.