Hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy bekapcsolódok egy nemzetközi böjt-mozgalomba, aminek részeként szeptember 1-jétől, tíz napon keresztül nagyon szigorúan fogok böjtölni Európa megmeneküléséért, megtérésekért.

Gyerekkoromban nem nagyon emlékszem rá, hogy tudatosan az Evangélium miatt, bűnösök megtérése miatt böjtöltem volna. Amikor a bérmálkozásom napja volt, a családi ebédnél úgy döntöttem, hogy nem fogom megenni a húst. Ez ott akkor nagy felháborodást váltott ki, mégis úgy éreztem, hogy ezt meg kellett tennem. Ezekben a gyerekkori próbálkozásokban még valószínűleg nem volt olyan nagy bölcsesség. A következő próbálkozásom az volt, amikor 19 évesen részt vettem egy szilveszteri lelkigyakorlaton, és a lelkigyakorlatot vezető pap azt mondta, hogy december 31-én böjtölni fogunk. Mindenki választhatott a különböző lehetőségek közül. Én a kenyér-vizes böjtöt választottam. Ez már sokkal tudatosabb döntésem volt, és összekapcsolódott a lelkigyakorlattal, az imádsággal és a bűnösök megtérésével. 2003 tavaszán egy komolyabb böjtbe kezdtem szegedi testvérekkel, úgy döntöttem, hogy hétfőn kenyéren-vízen fogok böjtölni, szerdán és pénteken pedig száraz böjtöt tartok, tehát nem eszek és nem iszok. Ez a böjti gyakorlat januárban kezdődött és szeptemberig tartott, amíg be nem léptem a szemináriumba. Volt valamilyen próbálkozás ott a szemináriumban is, nyilván pénteki napokon nem hoztak nekünk húst, de annyira nem volt ez szigorú böjt, amint én korábban tartottam. Azért magamban elhatároztam, hogy pénteki napokon nem ittam tejet, hanem csak teát. Amikor viszont nem voltam a szemináriumban, nyári időszakban, akkor továbbra is folytattam szerdán és pénteken a kenyér-vizes böjtöt. A szeminárium után jöttek a papi évek, és ezt a böjtöt folytattam. Volt, amikor nem volt annyira nehéz, mert hozzászoktam. Volt, amikor változtattam ennek a konkrétumain. Mindig kísérleteztem ezzel. Két évvel ezelőtt egy augsburgi ökumenikus imamozgalom hatására még konkrétabb böjtöket vállaltam, és nagyon hálás vagyok ezekért a próbálkozásokért. Hiszem azt, hogy az Úrnak tetszik, hogy ebben próbálok fejlődni.

A 10 napos böjt, amit tartottam szeptember 1-10-ig, életem legszigorúbb böjtje volt. 10 napig semmilyen száraz táplálékot nem ettem, csak ittam. A 10 nap után írtam erről egy kis gondolatsort „Egy katolikus pap 10 napig nem evett és nem halt bele. Miért tette ezt?” címmel, amit meg is osztottam az interneten.

A böjt előtti napon, este csöngetnek az ajtómon, már elég későn volt, nem vártam senkit...

Egy ismerősöm, egy szekszárdi hajléktalan kijött hozzám Nagydorogra látogatóba. Úgy jött be két csomaggal, mintha én hívtam volna, és megbeszéltük volna, hogy itt fog aludni, de erről szó se volt. Behívtam, vacsorát adtam neki, a vendégszobába kísértem, és befogadtam egy éjszakára. Másnap reggel bevittem Szekszárdra. Ekkor eszembe jutott az, amit a Biblia mond az igazi böjtről, Izajás könyve 58 fejezetében. Milyen az a böjt, amit az Úr kedvel?

"Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak? Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!«" (Iz 58,5-9)

Az Úr a testi böjtölésem előtt próbára tett, odahozott egy hajléktalant, hogy fogadjam be éjszakára és szeressem. Az igazi böjt az, amikor lemondok az akaratomról, mások szeretetéért. Egy világból vett hasonlattal élve: ha extra profitot akarunk, akkor extra befektetésre van szükség. Ha azt akarjuk, hogy az emberek a falvainkban megtérjenek, akkor meg kell alázni magunkat Isten előtt, és komolyan kell imádkoznunk. Az egyház soha sem hirdette azt, hogy „nem kell böjtölni, nem kell imádkozni, nem kell áldozatokat hozni, majd a jó Isten úgyis megtéríti az embereket.” Jézus 40 napig étlen szomjan böjtölt, és utána kezdte el a missziót. Kinek erősebb az akarata? Aki jóllakott, vagy aki éhezik? Szerintem annak erősebb az akarata, aki éhezik. Annak erősebb a hite is. A böjt megtanít az Úr jelenlétét éhezni. Jézus a küldetés előtt, a küldetés sikeréért böjtölt. Sámuel 1. könyve 15,22 mondja: „Az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál.”

Pálos szerzetesekkel, idős atyákkal beszélgettem, és kérdeztem, tőlük, hogy mi volt a legnehezebb az 50-60 éves szerzetesi életük során: a cölibátus, vagy a böjtölés, vagy a sok imádság? Azt mondták, az engedelmesség volt a legnehezebb. A legnagyobb áldozat, ami Istennek leginkább tetszik, az az engedelmesség. Krisztus engedelmessége váltotta meg a világot.

Egyszer jegyeseknek mondta egy paptestvér a fülem hallatára, hogy „Nem kell a böjtölésnél nagy dolgokra gondolni, hanem valami kis apróságra csak, ami nem nehéz. De utána majd nagy lelki szabadságot tapasztaltok meg.” Elgondolkodtam azon, okos volt-e ez a gondolat? Ha nincs kemény tréning, miért lenne nagy győzelem a végén? Ha egy focicsapat nem tart kemény edzéseket, akkor hogy arathatna nagy győzelmeket a bajnokságban? Csak kicsi edzést tartottunk, nem vágtunk bele kemény dolgokba, de utána várjuk a nagy győzelmeket? Ez irreális! Jézus 40 napos böjtjéhez mennyire illenek a mi kis „nem nehéz apróságaink”?

 

A böjt alatt vajon megtisztultam-e? Vajon jobb lett-e a világ? Vajon megtért-e valaki a böjtöm hatására? Ezen nem töprengek, mert ez nem az én dolgom. Csak egy a szükséges: most figyelni a Szentlélekre.

Taníts meg, Uram, hogy ne csak elfogadjam, hogy elveszed tőlem azt, ami nekem drága, hanem magamtól, szeretettel neked adjam a legdrágábbat! Azt akarom, hogy „valódi és igen drága” (János evangéliuma 12,3) dolgokat tudjak felajánlani neked. Mutass rá, hogy ma mit kívánsz és teremts bennem szabadságot, hogy oda tudjam adni! Ámen.

Egy lelkigyakorlaton azt tanultam, hogyha valami fontos nekem, ne csak imában kérjem, hanem böjtöljek is érte.

Szerettem volna bekapcsolódni a közös böjtbe, szerettem volna érezni, hogy tudok áldozatot hozni, lemondani valamiről azért, amit fontosnak tartok. Jó volt, hogy nem magamért, családomért, szeretteimért kértem valamit, hanem egy nagyobb, közös célért kértük együtt Isten segítségét. Korábban csak 1-1 napot böjtöltem, azt tudtam, hogy 1 napig képes vagyok kitartani, de a 10 naptól kicsit megijedtem. Minden reggeli imámban kértem az Urat, hogyha elfogadja tőlem ezt a lemondást, akkor erősítsen meg, hogy tudjak mással is foglalkozni, ne csak azzal, hogy mennyire éhes vagyok. A kertünkben akkor érett az alma, amit nagyon szeretek. Nehéz volt csak szedegetni úgy, hogy nem eszem belőle. Az én legnagyobb kísértésem is az alma volt. :-) Az időszak vége felé éreztem azt, hogy fáradt vagyok, a napi kötelező feladatok, munka után már nem akartam semmi mást csinálni.
Amikor letelt a 10 nap, örültem annak is, hogy ehetek végre, annak is, hogy ki tudtam tartani, és hálás voltam azért, hogy Isten elfogadta tőlem is ezt a felajánlást.

Nagyon nagy öröm van bennem, hogy ennek a „szellemi harcnak a szele” elért engem és közeli barátaimat. Soha nem gondoltam volna, hogy egy tíznapos léböjtöt meg tudok csinálni, és rá kellett jönnöm, hogy igazából nem is tudtam megcsinálni… Az igazság az, hogy Isten műve a böjt bennem. Az szintén nagy erővel tölt el, hogy több ezer ember végzi ezt velem együtt. A hab a tortán pedig az, hogy részese lettem egy nagy nemzetközi látásnak, ami Isten terve Európát illetően. Meggyőződésem, hogy Isten ezt a megtérési hullámot elvégzi, miszerint 10 év alatt megtér 100 millió ember Európában. Nem az a kérdés, hogy ez így lesz-e vagy sem, hanem az, hogy velem vagy nélkülem? Átcsap-e a fejünk fölött ez a megtérési hullám úgy, hogy észre sem vesszük, vagy részese leszek és beállok az arató munkába.

Személy szerint, a második verzióra edzek, ezért kezdem meg december 1-jén a negyedik 10 napos léböjtöt. Örömmel készülök erre a tíz napra, mert annyi kegyelmet kaptam a böjt alatt, hogy évközben ezen a négy időszakon kívül négy barátommal együtt arra hívott a Lélek, hogy böjtöljünk négyen negyven napon át felváltva.  Ez egy újabb tíz napot jelentett személyenként. Ahogy benne vagyunk ebben a látásban, egyre jobban azt érzem, hogy Isten szeretete sürget minket. Az üzleti világban, sokszor várjuk a rendkívüli profitot. Kis befektetés - nagy hozam… ezzel kecsegtetnek bennünket.  Nincs ilyen tapasztalatom, de sok embertől hallom, hogy egy ilyen ajánlatra vár. Ez azonban ritka, mint a fehér holló :-). Általában sok munka, nagy befektetés hozza el sokak számára a sikert.  Isten mindenképp beleteszi az Ő 100 %-át.  Nekünk is bele kell tenni magunkat. Sajnos a keresztények körében is elterjedt ez a szemlélet, miszerint kis befektetéssel nagy hozamot kaphatunk…

Megtanultam Kalkuttai Szent Teréztől, hogy annyit kell adni, hogy már fájjon. Extra hozamot szeretnék Európában, vagyis azt, hogy lássam a 100 millió megtérőt és ezért hajlandó vagyok extra befektetésekre, mint például a 10 napos léböjtök.  Nem csak hajlandó vagyok, hanem örömmel teszem ezt! Kegyelemnek élem meg és egyfajta bizalomnak, hogy az én Mennyei Apukám bevon engem az Ő szívének legmélyebb vágyába és szerepem van benne.

Szerettem volna böjtölni Európáért. Igazán. De sajnos az elmúlt években nem ment nekem szinte semmilyen böjt. Amit pedig most meghirdettek, az számomra teljesen elképzelhetetlen és elérhetetlen volt: 10 napig nem enni semmit! Mégis: a szívem vitt engem, és elhatároztam, hogy „az ügy érdekében” megpróbálom.

Úgy kezdtem el, hogy: „Egy napot csak meg tudok csinálni! Már az is nagy dolog lesz tőlem.” Aztán sikerült… Akkor azt mondtam: „Jó, akkor legyen 3 nap!” Az is ment. A negyedik nap reggelén annyira jól voltam, hogy úgy döntöttem, folytatom, és kitűztem a célt: „10 nap”.

Idén háromszor 10 napot böjtöltem úgy, hogy csak ittam, és enni semmit sem ettem. Ittam vizet, gyümölcslét, a szokott mennyiségű kávét (de nem többet), és a negyedik naptól szürcsölgettem húsleves üres levét. Ez nem olyan kemény, mintha csak vizet inna az ember, de a 10. napra már a fülemen jött ki mind… rájuk sem tudtam nézni… Szóval: számomra ez így is áldozat volt.

Ezek alatt a napok alatt sok dolgot megtanultam Istentől. Csak néhány ezek közül:

  1. A böjt sikere egyáltalán nem tőlem függ, hanem Isten kegyelme! Ezt 100%, hogy nem én csináltam, hanem Isten tett képessé rá, Ő vitte véghez!

  2. Az elején rengeteg félelem volt bennem: félelem az erőtlenségtől, az éhségtől. De legerősebben a betegségtől féltem, hogy valami bajom lesz a böjttől. Ezeket a félelmeimet fokozatosan leépítette bennem az Úr, és felemelt a bizalom egy új szintjére.

  3. Többekkel együtt böjtölni nagy erőt ad!

  4. A böjt kiemel önmagamból, és rendkívüli módon megnyit a szellemi világra. Ezáltal sokszor nagyon intenzíven tapasztaltam meg Isten jelenlétét a szívemben.

  5. A böjt nem teljesítmény! Ha nem imádkozok, nem kommunikálok közben Istennel, akkor a böjtöm csak teljesítmény lesz. És ebből kevélység fakadhat számomra. A böjtnek és az imádságnak együtt kell járnia.

  6. A böjt nem fogyókúra! Ami „lemegy”, az duplán „vissza is jön”. A böjtben (mint minden másban is) rendkívül fontos a motiváció! Tehetek akármilyen „nagy” dolgokat, ha a mozgató erőim nem tiszták, ha azokban bálványok vannak, akkor feleslegesen sanyargattam magam… Isten mindent lát, és mindent igazsággal ítél.

Az első nap rossz. Ekkor jönnek fizikai tünetek, a test tiltakozik… A 2., 3. napon nagyon szabadnak éreztem magam. (Az egyik legfelszabadítóbb dolog: nem kellett bevásárolni, főzni, mosogatni. Nagyon sok időm felszabadul! Ez szuper!!) A 4-6. napok valamelyikén mindig volt egy nap, amikor jött a mélypont: rosszullét, testi-lelki-szellemi harc… Az utolsó napokban pedig megint csak jól voltam, sőt komolyan arra gondoltam, nem is szokok vissza az evésre. :-) De ezen csak a vicc kedvéért gondolkodtam, természetesen már alig vártam, hogy újra ehessek. Nem is az éhség miatt, hanem az ízek miatt. Azok nagyon-nagyon jók, amikor újra próbálja az ember. :-) Az első alkalommal nem kívántam semmit jobban egy kis mozzarella sajtnál… Épp ennek szinte nincs is íze, szóval mindegy… csak valami harapni való legyen…

 

A böjt kezdete előtt kiválasztottam két embert, akikért felajánlottam a lemondásaimat, a harmadik alkalomnál pedig két szolgálatot, amiben benne vagyok. Amikor az első 10 napnak vége lett, azt mondtam: „Én ezt soha többet!” De amikor pár hét múlva láttam, hogy Isten annak a két embernek az életében mi mindent kezdett el megcselekedni, akkor hatalmas dicsőítés és hála lett a szívemben, és tudtam: Elkezdem majd újra, hiszen ebben hatalmas erő van, ami megváltoztat helyzeteket!

Amikor véget ér a böjt, az jó. De egy idő után elkezdtem tapasztalni a különbséget a böjt alatti életem és a böjt utáni között: a böjt, az éhség, egy állandóan fennálló jel, egy figyelmeztető, hogy Istent keressem, Istenre figyeljek, az Ő segítséget folyamatosan kérjem, hogy Rá gondoljak, hogy Vele kommunikáljak.

A böjt egy hatalmas lehetőség! Számomra egy segítség, amivel könnyedén rácsatlakozhatok Isten hullámhosszára. Ezért elhatároztam, hogy nem várok decemberig, hanem minden hónap első három napján böjtölni fogok. Nem olyan keményen, mint egy léböjt, de mégis erősen.

 

Várom a következő böjti időt, és kíváncsian figyelem, az Úr mit cselekszik majd! Most a szabadítására várok.

Dicsőség Istennek mindazért, amit ma Európában, és a mi szíveinkben cselekszik!

Barátaim Európáért folytatott böjti tanúságtételük annyira megérintett, hogy a következő közös böjtbe én is beszálltam. Ebben még az is segített, hogy akkoriban sokszor gondoltam arra, hogy a házasságom hasonlít Európa állapotára. Vannak benne keresztény részek, de hatalmas bűnök is. Leginkább a paráznaság miatt éreztem magam bajban. Sokszor jöttek olyan gondolatok, hogy mégsem olyan nagy bűn, milyen sokan így élnek, talán megérti az Isten.

Léböjtöt tartva a 3. napon Isten kegyelme oly módon áradt ki rám,mint még soha. Jentezen Franklin Böjt című könyvében olvastam már arról, hogy Isten a böjt során megengedi, hogy belelássunk a szellemi világba. Velem is megtette. Nyitott szemmel, de mégsem a testi szemeimmel láttam, hogy abban a pillanatban, mikor a tiltott testrészt megérintette a kezem, két fekete öltönyös férfi alak széket hozott és helyet foglalt a szobában, mint egy moziban. Akkor értettem meg igazán azt a tanítást, amit sokszor, sok helyen hallottam, hogy a paráznaság az ördögnek bemutatott áldozat. Egyetlen bűnös érintéssel meghívtuk őket.

Többé nem voltak felmentő gondolataim ezzel kapcsolatban, de Európa megtisztulásáért elkezdett jobban égni a szívem.

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now